Az elmúlt napokban a vászonra került a méltán híres Pixar stúdió első gyermekének immáron harmadik folytatása ami továbbra se okozott csalódást a nagyközönség előtt. Bevallom az első két rész nagy kedvenceim voltak így az első trailerek amik a harmadikrészről csordogáltak ki a különböző videómegosztó oldalakra, gyermeki lelkesedést válltottak ki belőlem a várva várt kedvenc játékaink nagy visszatérését. Így éppen egy hete volt, hogy újra elméjültem Woody és társai gyerek mázba ültetett kalandjába. Mielőtt egyből a harmadik részre kitérnék, úgy gondoltam előbb az első-két részt vesézném ki összehasonlítási alapként miben változott és fejlődött a Toy Story az előző részek óta.

A Kezdet.

Az első rész amolyan technika demó féleség lett, mivel hogy ez volt a Pixar első nagyszabású munkálmányossága, így nem is csoda, hogy a kűlcsín kicsit kopottas, de azért 1995-ben ez elég újszerű fejlődésnek örvendett az animációs filmek terén, hiszen ez volt az első ilyen, amit végig számítógép használata segítségével alkottak meg. A belső értékekre se lehet nagyon panasz, hiszen az ötletes karakterek amiket létrehoztak azok az elsőpillanattól kezdve megszeretették magukat és ami a legfontosabb: játékok szemszögéből bemutatni egy történetet egy nagyon eredeti és újszerű dolog volt. Maga a mese még kiforratlan és a fülbemászó dallamok is jobb vizekre várnak, de mindezt a második rész teljeséggel kielégíti.

A második felvonás.

4 év elteltével 1999-ben meganimálták a várva várt folytatást, ami nekem személyes kedvencemmé vált. A második rész mind technikailag, mind történetében és szinte minden másban jobb lett mint az elődje. A karakterek jóval megformáltabban élethűbben viselkednek, ezzel fátylat libbentve az előzőrész vászonbaba hatású, üveges tekintetű arcaira és mit nem adva teljeséggel remekelnek személyükre szabott szerepeikben is. Na meg persze az új figurák is nagyon bele passzolnak a képbe. A sztorija izgalmasabb, fordulatosabb lett, alapmondanivalókkal meghintve és mindezt ötletes helyszínekkel tetézve. A zenéje míg az első részben érezted, hogy "na itt valami nagyot akartak", de még nem az igazi a hatás, addigra itt már érezted, hogy célba értek és teljes a harmónia zenei fronton. Maximum kb ennyit tudnék elmondani. Összefoglalás gyanánt ez egy ízig-vérig szórakoztató remek darabra sikeredett, mindent belepakoltak ami kell, minden a helyén van úgy ahogy annak lenni kell.

 A harmadik eljövetel.

Azt kell, hogy mondjam a Toy story 3 egyáltalán nem sikeredett tökéletesre, de mégis vannak benne olyan momentumok ami miatt sokkal felnőtesebbnek és egyben kifejletnek titulálhatjuk. Ami miatt én szerintem jó volt: az az idősebb korosztály felé való kikacsintgatás és a karakterek olyan tulajdonságokkal való felvértezése, kiegészítése ami egy-két ember elé görbe tükröt állít hogy "Na nézd már én is ilyen vagyok bazzeg!" felszólítással észrevegyék kicsit magukat. Igaz még ha ezt nem is annyira arconcsapó módon, de felfedezni vélhetünk ilyeneket benne és ez jó! Gondolok én itt legfőképp Ken és Barbie karakterére akik pontosan úgy vannak megcsinálva, ahogy kitalálták őket. Barbie egy hülye plázacica kevésnyi IQ-val rendelkezve, Ken meg egy ruháitdédelgető divatmajom és ez olyan szinte van kifigurázva, hogy azért jár egy pacsi a készítőknek. Ott van még Buzz is akinek most ezt a rendtisztelő főnökösködő személyiségét kicsit jobban kiemelték, megfejelve olyan apróbb beszólásokkal amin a kisebb gyerkőcök nemhiszem hogy nagyon nevetnének. Ken és Barbie ugyan ez a téma, gyerekek ezen nemfognak nevetni. Ugyan nekik is van egy jó nagy szelet a filmből, többis mint a felnőtteknek szerény kis tanulságokkal, lightosabb humorral, de az érettebb korosztályra mintha "a kevesebb néha több" szólás érvényesülne. A történet amúgy szerintem kicsit egyszerű, és a cselekmény néhol le is ül, viszont a film tele van nagyon sok kreatív ötlettel. A zene eléggé minimalista lett alig-alig csendülnek fel az ismertebb szerzemények ami kicsit lehangoló. Ja és amit még kihagytam, hogy a mostanában nagy sikernek örvendő 3D-és "teknolodzsival" vetítik. Élvezetet kicsit növeli, de nemhiszem, hogy ezen múlna egy film tényleges értéke.

Összefoglalásként: A Toy Story 3 megnézése után kicsit olyan érzésem volt mintha az elsőrész gyengeségeit újra átvette volna a harmadik rész, mind a történet és mind a zenefelhozatal szempontjából ezzel felejtve a kettő erősségeit. Viszont az új féle iróniájával és továbbra is jó karaktereivel, még mindig remekel. A minőség tehát eléggé hullámzó, szóval  ez a rész is mint az első, várja a maga tökéletesre csiszolt "második" epizódját.